Nem felvételi vagy vizsga előtti stresszről írok, hanem a főépület előtti "gyorsanhátranézek-mijönmögöttem" típusú parázásról. Valamelyik nap késő este hazafelé mentem az edzőteremből. Elétrem az egyetem térig. Úgy éreztem, hogy "valami" van itt még rajtam kívül".

Látótávolság: jóindulattal 100 m (köd),este fél 9, kínos csend,rajtam kívül egy lélek se járt arra

Varjak károgását hallottam. De mit csinálnak a varjak a sötétben? Biztos képzelődőm... Megálltam pár másodpercre, semmit nem hallottam. Biztos csak képzelődöm...

Mitől paráztam be ennyire? Magam sem tudom, de a Debreceni Egyetem főépülete olyan látványt nyújtott, mint egy siralomház. Vagy inkább mint Frankeinstein kísértetkastélya. Komolyan mondom addig meresztgettem a szemeim az ablakokra, míg azt nem képzeltem, hogy fehér köpenyes kísértetek nem mászkálnak odabenn... Olyan volt mint ez itt:

Pedig rosszabb is lehetett volna. Pl. ha esett volna az eső...

Ezen a ponton úgy döntöttem nem ácsorgok ott tovább, inkább hazamegyek. Pedig nem ittam semmit. Van ilyen mással is nem? Vagy csak én kezdek bekattanni? 

:)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.